Page 10 - csongrad2023

Pillanatképek

az egykori

Csongrád megye

mindennapjaiból

gondolkodásról hogy gondolkozik. Nemcsak: hogy gondol-
kozik; – hogy igyekszik idomítani” – fogalmazott Németh
László író, aki többször visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol
a II. világháború után néhány évig óraadó tanárként mű-
ködött. Szeged és a megye tehetségeit, a kultúra, vagy tudo-

mány területén hatalmasat alkotó kiválóságait csak részben
tudta megtartani: az 1948 után Vásárhelyt elhagyó Né-
methhez hasonlóan az egy évvel korábban az országot el-
hagyó Szent-Györgyi Albert professzort is csak 1973-as ha-
zalátogatásakor tudta lencsevégre kapni Enyedi Zoltán.
Enyedi Zoltán fotóriporter képeiben, néhol főüzenetként,

néhol csak a háttérben, mind a pozitívumokat, mind a ne-
gatívumok megtalálhatjuk. Munkái az aktuális pillanatnak
szóltak, de mostanra történelmi dokumentumokká váltak.

Enyedi Zoltán egy olyan Csongrád megyét dokumentált Enyedi Zoltán azt vallotta: „a sajtófotográfus közvetítő az

képeivel, amelyben egymás mellett élt az egyre visszaszo- élet történései és az olvasók között, s ehhez nagy érdeklődés

ruló, mezőgazdasághoz köthető életforma és a városiasodás kell a világ dolgai iránt.”
az új iparágakkal, szolgáltatásokkal, Szegedtől a legkisebb
községig jelentős mértékben átalakult a településkép, ahogy
megváltoztak az emberek szokásai a lakhatástól a munkán
át a szabadidő eltöltéséig.
1950. január elsejével Szentes helyett Hódmezővásárhely lett

a megyeszékhely. Ugyanekkor a korábbi tanyaközpontokból
önálló településeket szerveztek, többek között Hódmezővá-
sárhelyből kivált Kardoskút, Vásárhelykutas és Mártély, Kis-
kundorozsmából kiszakadt Forráskút és Kistemplomtanya.

Szeged is elvesztette két lépcsőben tanyavilágát és ezzel terü-
letének mintegy nyolcvan százalékát, az ország korábban Bu-
dapest után második legnépesebb városa az ötödik helyre
szorult vissza.
„Egy kor filozófiájára semmi sem jellemzőbb, mint hogy a

8